- Minden ember sorsa előre el van rendelve. Te sem menekülhetsz előle Harry Potter! – sziszegte a már jól ismert kegyetlen hang. – Ez az egyetemes igazság, az életünk előre meg van írva, vannak dolgok, amelyeknek meg kell történniük, így vagy úgy, de meg kell történniük! Meg kell születnünk, és végig kell járnunk a kiszabott utat, különben a világ rendje felborulna.
- Hazugság! A sorsunkat csak is mi formáljuk! – kiáltotta Harry kétségbe esett hangon.

Érezte ezek az utolsó percei, meg fog halni. De ha már így kell legyen, magával viszi ezt a gonosz lelket is!
Szemei előtt felderengett két arc, a szülei képe. Ha ő nem lenne, most is élnének. A szülei arca most elmosódott, majd másik két arc vált kivehetővé a helyükön. A barátai arca, Hermione Grangeré és Ron Weasley-é. Mindketten ott voltak vele a végsőkig. Ron nem messze tőle ott fekszik ájultan, Hermione pedig, ha minden igaz a kastélyban van,… bezárva…
- Harry!
A fiú óvatlanul a hang irányába kapta a fejét. Hermione állt ott, megtépázott ruhában véres arccal. Gyönyörű volt. A legszebb látvány, amit az ember utolsó perceiben láthat.
Utolsó perceiben.
A Nagyúr gondolkozás nélkül küldött egy átkot a lány felé. A fénycsóva félúton egy tüzes tőrré változott és a lány hasába fúródott. Hermione a földre rogyott és nem mozdult többet. Harry némán nézte csak, ahogy a sebből előbuggyan bíborszínű vére.

Voldemort kihasználva ellenfele pillanatnyi figyelmetlenségét lendítette pálcáját és kimondta a halálos átkot. Hangjára felriadva Harry ugyanazt tette. A két átok alig pár centire a fiútól találkozott.
Harrryben eszeveszett düh tombolt. Minden elveszett. Nincs miért élnie többé. Mindenki meghalt, már akit szeretett. Miért? A jó és a rossz örökös harca miatt, a varázslat miatt. Most először nem Voltdemortot hibáztatta. Gyűlölte a varázslatot, ami szétáradt minden porcikájában, ami a része volt. Gyűlölt és más nem számított.
Bár nem létezne mágia ezen a Földön!

Ez volt az utolsó gondolata. Az utolsó másodperce életének.

A Nagyúr átka elérte őt és átszelte mellkasát, de amint ő térdre zuhant, a fénycsóva visszafordult s ellenfelébe csapódott.

Meghaltak. Mindketten. Az egyetemes jó és a rossz is. Az egyensúly felborult.