Hermione elmosolyodott.
- Mi az? - kérdezte a fiú, miközben őt nézte.
- Semmi, csak… - kezdte, de akkor pillantása egy szürke szempárra esett, ami egy feltűnően helyes archoz tartozott. Szemben az iskola lépcsőjén állt a fiú egyenesen az ő szemébe nézett, miközben azt a lányt karolta át, akit nem rég Harry szemelt ki magának.
Hermione csábítóan mosolygott és kihívóan meredt rá. Látta, ahogy a fiú végig méri, aztán elvigyorodik, majd lassan megfordul, és egy utolsó pillantást vetve rá bemegy az épületbe.
- Mit művelsz? - sziszegte mellette valaki. Rákapta a tekintetét Harryre, akinek szemeiben dühös fény villant.
- Semmi közöd hozzá!
- De igenis, hogy van közöm hozzá! Ha jól emlékszem ezerszer elmondtam… megtiltottam…
- Megtiltottad? - húzta fel a szemöldökét a lány - Mégis kinek képzeled magad?
A fiú nem felelt csak tovább meredt rá.
- Ne tégy úgy mintha te lennél az apám! Mert nem vagy az! Azt teszem, amit akarok!
- Ahogy jónak látod, de ne gyere nekem könyörögve, ha bajba kerülsz! Mert bajba fogsz kerülni, ha ezt folytatod! - Azzal ledobta és eltaposta a cigarettát, majd sarkon fordult és elindult az utcán. A másik két fiú jobbnak látta nem beleszólni a dologba, így inkább szó nélkül elsurrantak az ellenkező irányba, magára hagyva a magában fortyogó Hermionét.

A lány néhány percig még állt, majd elindult Harry után.
Hermionét megdöbbentette ez a kis kitörése, egy ideje már furcsán viselkedett vele szemben. Az óta a buli óta… ott Tonksnál…
Ginny a tükör előtt állt és a topját igazgatta, ügyelve, hogy a fekete melltartója lopva előtűnjön a bordó fodrok alól. Vörös haja csillogó hullámokban borult meztelen vállaira. Ajkait piros rúzzsal festette ki, kék szemei elégedetten csillogtak, ahogyan végignézett magán. Az elengedhetetlen miniszoknyát és csizmát most is viselte. Nem mintha nagyon lett volna mi közül válogatni.
Ő, Hermione már kész volt az ágyon hasalt és egy magazint olvasott, amit tegnap bányászott ki az egyik szemetesből. Közös ruhatáruk volt Ginnyvel, így legalább abba az illúzióba ringathatták magukat, hogy van bőven ruhájuk, ami közül választhatnának. Így ezen az estén neki jutott a szoros fekete farmer, amit egy segély csomagból sikerült kitúrnia, és egy fehér top, ami eredetileg egy férfi atléta lehetet. Bő volt, így neki nem is kellett különösebb gondot fordítania a jólbeláthatóságra, Mivel már a nyaka eleve leért a mellkasa feléig, szemérmetlenül feltárva a sötétlila fehérnemű megkopott csipkéjét.

Öltözéke legbecsesebb tartozéka a tornacipő volt, amit egy hosszú és igen durva hadakozás után, sikerült megszereznie. Jobban mondva kicsavarnia egy csöves kezéből. Épp egyszerre látták meg amint az egyik fiú bedobja a szemetesbe. Nem volt különösebb baja a cipőnek, a talpa ugyan már búcsúzófélben volt, de mindezek ellenére, remek darab volt. Hermione pedig büszke tulajdonosa lehetett egy igazi, hamisítatlan Converse cipőnek, amiért sokan irigykedtek is rá.
Ginny épen elkészült mikor Harry jött be az ajtón.
- Hééé…mi van ha meztelen vagyok! Igazán kopoghattál volna! - kiáltott fel a lány.
- Nem mintha nagy meglepetés ért volna - vigyorogta a fiú.

Az árvaháznak mindössze két fürdőszobája volt. Egy a nevelőknek és egy lelenceknek. Nem volt helye szégyenlősködésnek, aki nem akart együtt fürdeni a többiekkel, az nem fürdött egyáltalán. Persze náluk is volt rendszer, ki mikor ment mosakodni, de még így is elkerülhetetlen volt, hogy egyszer kétszer rá ne nyissanak valakire ” véletlenül”.

A vörös hajú lány elindult az ajtó felé, Harry mellett elhaladva meglibbentette festett szempilláit és olyan közel ment el a fiú mellett, hogy az teljes betekintést nyerhessen kebleire. Majd mosolyogva tova illant, Hermione csak nevetett magában. Ginny nem volt az a kifejezett szemérmes típus, 14 éves volt, bár ezt alkata jócskán meghazudtolta. Telt idomaival bárkit meg tudott hódítani, se vékonynak, se ducinak nem lehetett mondani, telt karcsú, talán ez a legjobb kifejezés. Számos fiú mondhatta már magáénak, s ez senki előtt nem volt titok. Az egyetlen kivételt Harry volt, csupán ő állt még ellen a lány hívogató bájainak, amit ő készséggel ajánlott volna fel, ha elfogadják. De Harry nem mutatott semmi érdeklődést iránta.

Sosem látták még őt együtt olyan lánnyal, aki az árvaházból jött volna. Pedig minden bulin volt valakivel. Ám azok a lányok mindig gazdagnak és jószagúnak tűntek, sosem utcalánynak vagy koldusnak. De ezek a barátnők nem szólaltak meg, némán ültek Harry mellett felhúzott orral. Szépek voltak és beképzeltek. Minden este ugyan úgy zajlott, öt percig ültek, míg a fiú elintézett pár dolgot majd egy üveg wisky társaságában elvonultak az egyik hátsó raktárszerűségbe. Ahonnan órák múltán igen zilált külsővel tértek vissza.

Ron és Dean folyton faggatták a módszereiről, mégis hogy képes megfűzni ezeket a csajokat. Harry csak vigyorgott. De Hermione tudta, hogyan képes erre. Nem is kellett megerőltetnie magát.
Volt valami ebben a fiúban, aminek egyik lány sem volt képes ellen állni. Sok kis dolog, ami együttesen rabul ejtett mindenkit.
Mélyzöld szemei, hosszú szempilláival, amit minden lány irigyelt. Olyan kifejezően tudott nézni, hogy egy pillantása elég volt és máris megrogyott a gyengébbik nem térde. Nem volt magas, sem alacsony, nála éppen hogy egy fejjel nagyobb, arányos testfelépítéssel, izmos volt, mint ahogy általában mindegyik fiú az árvaházban. A fizikai munka hosszú órákon keresztül, bizony megtette hatását. Fekete haja kócosan meredt minden irányba, már ráfért volna egy hajnyírás.

Egy évben két alkalommal a szobájába gyűltek össze és ott kerítettek sort a birkanyírásra. Ginny is vállalta volna, de senki nem bízott benne, mert a lányt egyszer egy gyenge pillanatában megszállta az ihlet és igen meglepő és” újszeű” frizurát rittyentett pár szerencsétlennek, azóta valahogy senkinek sincs kedve kísérletezni.
- Rád férne már egy hajvágás! - mondta, miközben feltápászkodott az ágyról és belebújt a cipőjébe.
Harry szemébe hulló tincsei mögül figyelte őt.

Már elmúlt kilenc óra mikor elindultak. A szokásos terv szerint ment minden.
Az ablakok rácsait csak kívülről lehetett kinyitni, ezért rendszerint a legvékonyabb, Hermione kimászott a rácsok közt és egy hajtűvel valahogy kinyitotta a lakatot, így a többiek könnyedén ki tudtak ugrani az ablakon. Onnan már gyerekjáték volt az egész, csak át kellett jutni valahogy a kerítésen és már kint is voltak az utcán.

Tonks is valaha a Szt. Ferencben lakott. Már évek teltek el az óta, mégsem felejtette el régi barátait. A lánynak meglehetősen furcsa ízlése volt, főként, ami a frizuráit illeti. Akárhányszor találkozta, vele, mindig más színű volt a haja. Ginnyvel ketten órákig tudtak csevegni különböző hajviseletekről.
Tonks most nagybátyjánál lakott egy bérházban. A férfit Sirius Blacknek hívták. Épp akkor szabadult a sittről, mikor unokahúga nagykorú lett, véletlenen múlt csupán,, hogy egymásba botlottak. Miután fényderült rokoni kapcsolatukra elhatározták, hogy összetartanak, munkát kerestek és összeköltöztek.
A férfi ugyan már harmincas évei közepén járt, mégis igen vonzó külsőt mondhatott magáénak. Mélykék szemei mindig elevenen csillogtak. Mindenki szerette fiatalos lendülete miatt. Szívesen látta a lelenceket, főként Harryt.
Bizalmas barátok voltak, amiért Hermione kicsit irigykedett is rá. Az évek alatt, Sirius amolyan nagybácsivá vált mindannyijuk számára.
A férfi szívesen segített nekik, bármi gondjuk is akadt és minden hónapban egyszer meghívta őket magához.

Ez is egy ilyen alkalom volt.
Ilyenkor mindig nagy volt a nyüzsgés a kis lakásban. Jelen voltak Sirius haverjai, egy kivételévek mind börtöntöltelék volt.
Aztán Tonks éppen aktuális barátja, ők és azok, akiket magukkal hoztak. Harryvel szokás szerint egy csinibaba is érkezett, kivéve azon az estén. Ezúttal egyedül ült a fotelben, kezében egy üveg ginnel és elgondolkodva meredt a másik kezében tartott cigarettára. Hermione nem messze tőle a kanapén terpeszkedett, az ő ujjai közt is ott lógott a cigaretta.
Tizenegy fele Ginny lépett oda hozzájuk, vetett egy pillantást Harryre, majd elhívta Hermionét táncolni. A lány igent mondott és föltápászkodott. A zene hangos volt, érezte, ahogy dübörög a padló a talpa alatt. A lopott hangfalakból egy rekedt hangú énekes, életből kiábrándult hangja szólt.

A két lány lassú táncba kezdett, jobbára csak ringatták magukat. Hermine kezdett szédülni a megivott nagy mennyiségű alkoholtól.
Köröttük Sirius fogatlan barátai vigyorogtak rájuk, mivel Tonks már egy órája lelépett barátjával, ők maradtak egyedül lányok. S ezt úgy tűnt rajtuk kívül mindenki észrevette.
Az egyik közülük, egy izzadságszagú rosszarúc férfi odalépett hozzájuk, jobban mondva esett. Lerántotta őket a földre. Harry előre lendült a székében, rögvest magához tért néma mélázásából, de mivel Ron már ott is termett visszaereszkedett a fotelbe. Páran vihogtak Ron reménytelen próbálkozásán, hogy felállítsa a férfit. A lányok pedig zavartalanul táncoltak tovább.

Harry most már tekintetét a sluk helyett Hermionéra fordította. A következő szám valami gyors latin zene volt, melynek minden szövegében törve olyan szavakat hallott ki, mint csípő, őrült, vágy és szex.
Újra belekortyolt az üvegbe.
Szemei előtt újra megjelent Hermione, ahogy lágyan ringatta a csípőjét, kis vállai mozogtak az ütemre, aranyló tincsei vidáman követték a dallamot
A szemeit behunyta és valami angyali mosoly játszott az ajkain, gyönyörű volt.
Harry megrázta a fejét, mégsem tudta kiverni a fejéből gondolatatit.

Végig nézett Hermionén. Az tökéletes ellentéte volt a vörös hajú lánynak, aki most épp összebújva táncolt valakivel.
Hermione bőre barnább volt, a sok kertészkedés miatt. A haja méz szőke és göndör fürtökben omlott a hátára. Formás alakja sok szemet vonzott. Feszes kis mellei, vékony dereka lapos hasa és hosszúcombjai magához édesgettek minden tekintetett, és felgyorsított egy pár szívet.

Álmodozásának végül Seamus vetetett véget. A fiú szó nélkül odaállt Hermionéhoz táncolni, a lány egy mosollyal nyugtázta közeledését. Egymáshoz simulva ringatóztak tovább.
Harry elfordult, még a látványra is összerándult a gyomra. Képtelen volt végig nézni, ahogy Seamus ráhajt. Legszívesebben orrba verte volna, de kénytelen volt megelégedni a néma átkozódással.
- Hello!
Sirius hangja visszarángatta őt a Földre. Éppen Seamust fejét verte a falba…gondolatban.
- Rosszul nézel ki. Mi bánt? - kérdezte.
- Semmi. - Szemei akaratlanul visszasiklottak a párra. A fiú kezei zavarba ejtő helyeken vándoroltak…
- Aha - Sirius követte a pillantását, majd elvigyorodott - Öt percet adok, és azok ketten elsunnyognak a kijárat felé.
- Miről beszélsz? - kapta rá a fejét Harry.
- Hermionéról és Seamusról. Bár a fiú arcáról ítélve talán három perc is elég lesz…
- Nem meri…
- Ki? Seamus? Ugyan miért ne merné? - fordult felé a férfi tetetett meglepetéssel.
- Mert ha megteszi kitekerem a nyakát.
- És ugyan miért tennél ilyet? A szerencsétlen besétált a területedre?
Harry felhorkantott.
- Minek nézel engem? Kutyának? Tudtommal nem vizeltem le Herminonét. Nem érdekel mit csinálnak…
- Hát persze, csak hobbyból szeretnéd kitekerni a barátod nyakát, amiért ráizgult a mi kis Jeanünkre - mondta könnyed hangon.
- Ha bántani meri én…
- Nem. Kötve hiszem, hogy ilyen céljai lennének. Szerintem egészen más jár az eszében.
Harry homlok ráncolva nézett rá, Sirius ugatva felnevetett.
- Hermione nem kislány már, te is tudod.
- Akkor sem..
- Ha te igen ő miért nem?
- Mert én…
- Igen?
- Idősebb vagyok és …és…
Sirius újra felnvetett.
- Ennél intelligensebb válasszal is feljöhettél volna. Ami Jeanynk most tizenöt, te tizenhárom voltál akkor.
- Nem erről van szó…
- Hát akkor?
- Olyan mintha a húgom lenne, természetes, hogy féltem.
- Ugyan Harry kit akarsz becsapni?
- Ezzel meg mit akarsz mondani?
- A védelmező és a féltékeny között elég nagy a különbség!
- Féltékeny? – fordult Sirius felé, de a férfi már nem volt sehol, visszafordította hát tekintetét a táncolókra. És valóban, alig telt el egy perc, és Seamus már az ajtó felé rángatta a lányt.