A melengető napsugarak lopva kúsztak be az ablakon a takaros kis házba a jeges utca végén. Minden hófehér volt és csillogott, mintha cukormáz borítana mindent. Gyönyörű volt. Hatalmas pelyhekben hullott alá, s olvadt a semmibe az ablak üvegen.
Sirius csak ült legjobb barátai nappaliában, a szőnyegen játszó két gyereket figyelte. Hallgatta, ahogy időről időre felnevetnek, vagy éppen felsírnak valamiért. Olyan ártatlanok, gondolta.
A kislány mosolygó arca, amit aranyló loknik kereteztek, mindig felvidították, akár egy csodás varázslat. A hatalmas borostyán szemek csak úgy csillogtak, miközben nevetett. Pillanatnyi béke, ebben a zavaros és gondterhelt hétköznapokban.
Pillantása a kandallóban lobogó tűzre esett, tekintete elrévedt.

Visszaemlékezett, a napra, mikor élete gyökeresen megváltozott, ennek a csöpp kislánynak köszönhetően.

..... Sikoltás visszhangzott egy koszos kis sikátor falai közt, az egyik rosszhírű negyedben.
Veszélyes környék volt, sötét alakok üzleteltek tiltott dolgokkal, s a bűncselekmények sem voltak ritkák erre felé. Szinte naponta történt valami, bandaháborúk, gyilkosságok, rablások, erőszak, a mugli rendőrség már rég feladta a harcot, s inkább messze elkerülték ezt a kerületet.

Elég volt csak körül nézni, egy pillantás elég volt, hogy az ember, tudja, milyen helyre tévedt.
A falakat grafitik borították, s itt-ott rosszarcú részeg emberek dülöngéltek, vagy kutattak a szemét közt, némi maradék reményében.
Egy fiatal, 20 év körüli férfi fordult be az egyik utcasarkon. Éjék szemeivel az utca végét fürkészte, fekete haja függönye mögül. Csinos férfi volt, magas, jólöltözött, büszke léptekkel haladt el egy rongykupacokon heverő hajléktalan mellet. Minden idegszála megfeszült olyan figyelemmel pásztázta az utat, s a sarkokban búvó árnyékokat.

Érezte, hogy a tarkóján feláll a szőr, ideje sem volt megfordulni, máris egy kéz ragadta meg a kabátja nyakát. Egy rántást érzett csak, s támadója letépte a válláról a köpenyt. Gyorsan megpördült, s fél kézzel megragdta a kabát ujját, s a másik kezét a zsebébe süllyesztette. Nagyott rántott a kabáton, a ruhadarab másik végét markoló öreg, borostás férfi előretántorodott. Sirius orrát megcsapta a férfiből áradó bűz, hiába rángatta a köpenyt, a férfi nem eresztette. Sirius lopva körbe nézett, majd előhúzta a pálcáját, s becsúsztatta a kabát alá, elmormogott egy átkot. A csavargó arcára kiült a döbbenet, miközben háton landolt pár méterrel arrébb. A férfi fölállt, s olyan gyorsan iszkolt el, ahogy csak kurta lábai engedték.
A varázsló visszavette a kabátot, s folytatta útját.

Az itt-ott égő utcalámpák sárgás fénybe vonták az utat s a házakat. Az ablakok betörve, az ajtók feltörve, az egykoron csinos kis kertekben, most elvadulva nőttek a gyomok. A levegő bűzlött a szeméttől, és a mocsoktól. Néhány csavargó bent horkolt egy kartontobozban az egyik kuka mellett, míg a sarkon egy fiatal lány állt.
Az arcát vastag festék réteg borította, amely jó pár évvel öregebbnek tűntette fel, amúgy szép vonásait. Hideg szél fújt ugyan, a lány mégis csak egy tenyérnyi miniszoknyát viselt, s egy rövid ujjatlan felsőt. A lábán nem volt cipő, s a haja is kócosan meredt minden irányban. Az arca nyúzottnak tűnt, s a testtartása is furcsa volt. Ahogy a férfi elhaladt mellette, a lány rámosolygott, s próbált csábítóan nézni rá.

Utcalány volt, egy muggli, aki bizonyára elvesztett mindent és mindenkit Voldemortnak köszönhetően, s nem maradt sok választása, ha túl akarta élni.

A mosolya azonban rögtön fájdalmas grimaszra váltott, így közelebbről látszott, hogy a lány úgy remeg, mint akit ráznak, s a combján végig sötét piros foltok éktelenkedtek, talán vér. Visszanézett a lány arcára, az lesütötte a szemét. Sirius megsajnálta, s levette a kabátját, majd ráterítette a lányra.
Valahol nem is olyan távol, egy csecsemő sírt fel.
-Hallottad?- kérdezte a férfi, a hang irányába fordulva.
-Mmit..? Één nem hallottam semmmmit..- hadarta a lány. Sirius visszanézett rá, a lány ijedten tekintett vissza, majd hirtelen futásnak eredt.
-HÉ, VÁRJ!- de hiába, a lány már el is tűnt a következős saroknál. Sirius megcsóválta a fejét, s elindult, a hang irányába. Egy közeli sikátorból jött a hang, egy kuka környékéről.

A férfi megkerülte a kukát, s a szívverése is megállt egy pillanatra. Egy kisbaba hevert egy felfordított doboz tetején. Teli torokból ordított, a kis arca vörös volt már az erőlködéstől. Sirius lehajolt és esetlenül felemelte. Fogalma sem volt a gyerekekről, életében, mindössze egyszer tartott csecsemőt a kezében, s a kis test olyan törékenynek festett, így ruha nélkül.

Ki lehet olyan szívtelen, hogy csak így sorsára hagy egy kislányt, mert, hogy ez már nyílván valóvá vált. Sebtében levette a sálat a nyakából, s betekerte vele a picit. Mérlegelni kezdte a helyzetet...
Mit fog kezdeni egy babával? Nem ért hozzájuk.

Aztán hirtelen beugrott. Potterék. Egy hónapja csak, hogy gyerekük születet….

Gondolataiból csuszogó hang zökkentette ki, Harry volt az, imbolyogva megközelítette Siriust. Majd kétségbe esett tekintettel gügyögött valamit, miközben hevesen mutogatott Hermione felé, aki éppen egy játékseprűt szemlélt nagy lelkesedéssel. A férfi elmosolyodott.
Pár másodperc múlva Lily tűnt fel a mellette, s rögtön ölbe kapta kisfiát, leült vele a kanapéra.
Ahogy James besétált a nappaliba, még épp tanúja lehetett, ahogy Harry próbálja kiejteni a nevét. Elmosolyodott a próbálkozáson. Leült a felesége mellé, miközben az visszarakta a kicsit a szőnyegre. Harry odakúszott a kislány mellé, s megpróbálta visszaszerezni az elkobzott seprűt.

-Mi hír Remusról?- kérdezte James.
-Nem tudom. Utoljára 3 hónapja láttam, Hermione születésnapján.- felelte, újra elmerülve a lángokban.

Egy év telt el a kislány megtalálása óta, és Sirius is kezdett beletanulni a gyereknevelésbe. A kislány egyre inkább a szívébe lopta magát.

Egy éve már annak is, hogy Dumbledor megkérte őket, maradjanak még pár percet a Rend gyűlése után.
Sirius aggódva nézett fel az öreg férfira.
-Rossz híreim vannak.- mondta.- Emlékszik, mesélt nekem arról a lányról a sikátorban, akinek a kabátját adta?
A férfi bólintott, Lily és James feszült figyelemmel hallgattak.
-Tegnap holtan találták őt az egyik kuka mögött, ugyan abban a negyedben. A jelek szerint halálfalók követték el a gyilkosságot, - mind a hárman lehajtották a fejüket. Szegény kislány, gondolta, Sirius.-de ez még nem minden.
Fölkapták a fejüket.
-A mugli rendőrök értek oda hamarabb, s míg a halál okát próbálták megállapítani, a mugli gyógyító váratlan dologra bukkant, az áldozat várandós volt. Egy két nappal a halála előtt hozhatta világra a gyermeket, s minden valószínűséggel mindezt az utca rideg környezetében tette.- Siirius felegyenesedett a széken.
-Ez nem lehet!- sóhajtotta.
-Szegény kicsi lány! - zokogta Lily.
-Tudunk valamit a lányról, az apáról, vagy valaki másról, aki a rokona lehetett?- kérdezte James.
- Megkértem az egyik kollégámat, hogy nyomozzon egy kicsit. A lány spanyol bevándorló volt, akinek a szüleit nem sokkal azelőtt gyilkolták le a halálfalók, s valószínűleg a lány is az egyik áldozata lett. A neve, Hermione Huarez. S illegálisan tartózkodott az Egyesült Királyságban, nincsenek hozzátartozói.
-A kicsi árvaházba fog kerülni. Igaz?- kérdezte aggódva Lily.
-Ha nem találunk rá az édesapjára, amire igen csekély az esély, akkor valóban ez a sors vár rá. Hacsak nem találunk valakit, aki örökbe fogadná.- Dumbledor szeme Siriusra siklott. Jamesé, és Lilyé szint úgy.
A férfi felkapta a fejét.
-Mi az?- nézet vissza barátjára. James vigyorgott.
-Te találtad meg... És láttuk, hogy a szíveden viseled a sorsát...
-Nem, azt már nem!- hőkölt hátra ijedten.- Én nem lennék jó apa, én nem...! Hisz pont ti mondjátok állandóan, milyen felelőtlen és trehány vagyok!
-Akkor épp itt az ideje, hogy egy kis felelősséget tanuljon.- mosolygott az igazgató. Kék szemei vidáman csillogtak.
-Majd mi segítünk. - ajánlta lelkesen Lily. Arca felragyogott rögtön. Imádta a gyerekeket, s most két kicsit is dajkálhat, ha Sirius igent mond. S amellet rendkívül mulatságos lesz végignézni, ahogy a megrögzött agglegény, pelenkázni tanul. James is hasonló véleménnyel volt.
-Higgyétek el a kislány, jár a legrosszabbul, én nem vagyok... Én nem tudok gyereket nevelni...én...- de már tudta, hogy képtelen lesz meggyőzni barátait. S valahol mélyen már ő is elfogadta a tényt, apa lesz. Ha akarja, ha nem.

A pletyka, egy talált gyerekről, hamarosan mindenki fülébe eljutott. Megdöbbenéssel fogadták a hírt, a halálfalók kegyetlensége még most is elrettentő volt, így évek múltán is.
Ahogy teltek múltak, a hónapok, Sirius egyre kevesebbszer jelent meg barátai ajtajában, egy bömbölő gyerekkel a karjában, segítségüket kérve. A férfi szinte egy lépést sem tett a kicsi nélkül, Sirius úgy döntött az édesanyjáról nevezi el a kis árvát, s egyúttal hivatalosan is örökbe fogadta. Attól a naptól kezdve apa volt, s neki is szembe kellett néznie a szülők viszontagságos életével.
Ám nem volt egyedül. Ott voltak Potterék, s másik jó barátja Remus Lupin is, aki határozatlan időközönként beállított, s ott ragadt pár hónapra, leemelve egy kis terhet barátja válláról.

Mostanában, azonban egyik rossz hír követte a másikat. A lavinát Roxfort bezárása indította el. Egyre kevesebb szülő íratta be csemetéjét a társadalmi megkülönböztetések miatt. Többen és többen iratkoztak ki az iskolából, míg végül nem maradt senki. Az évezredes múltra visszatkintő Roxfort impozáns épülete, talán örökre bezárta kapuit. Dumbledor is elköltözött, közelebb a Rend főhadiszállásához, s az elhagyatott kastély az idő martaléka lett......


Barátja látta, hogy semmit sem fog tudni, kihőzni a férfiből, így inkább a két gyerekre fordította a figyelmét. S közben fogalma sem volt, hogy ugyan azok a riasztó gondolatok gyötrik barátját, amin ő már réges régen rágódott.

Minden egyes nap fenyegetve érezte magát, Voldemor bérgyilkosai miatt. Retteget attól, hogy egy nap a Sötét jegyet látja majd a házuk felett, mikor haza tér a munkából. Fogalma sem volt mitévő lenne, ha Lilyt vagy Harryt elszakítanák tőle. Úgy érezte, nem élné túl.
S ez a veszély még sokáig itt lebeg majd köröttük, megfertőzi a lelküket, s elrabolja, azt a kevés örömet is.

Csak remélni tudta, hogy fia, már egy szabad országban élhet, ahol mindenki egyenlő, s azzal házasodhat, azzal, beszélhet, akivel csak akar. Bár a helyzet jelenlegi állása szerint erre nem sok esély volt.