Harry az ajtócsapódásra lett figyelmes. Felkapta a fejét és pislogott párat. A tekintete aranyló hullámokra esett, Hermione arcát félig eltakarták rakoncátlan tincsei, melyeken vidám táncot jártak a napsugarak. Végig simította a karját, a bőre meleg volt és bársonyos. Elmosolyodott.
Hermione lassan kinyitotta szemeit.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!
- Képzelődtem vagy Sirius hangját hallottam? - kérdezte egyszerre vágva zavarodott és ijedt arcot.
- Remélem nem, de biztos, ami biztos, jobb, ha sietünk. Nem lennék túl boldogok, ha most benyitnának.
Azzal kikászálódott az ágyból és elkezdett öltözködni. A fiú figyelte közben.
Hermione odadobta a ruháit, mikor kész lett.
- Kezdj már el öltözködni!
- Most mitől vagy ilyen ideges hirtelen? - ráncolta a szemöldökét Harry.
- Semmi. Semmi…
A lány elfordult tőle.


***

Hermione besurrant a szobájába a lehető leghalkabban, becsukta az ajtót és neki dőlt mosolyogva. Csiklandozó érzés jelent meg a gyomrába, ha az elmúlt éjszakára gondolt.
Az ágyához sétált és jókedvűen lehuppant rá. Ám méla merengésének hangos kopogás vetett véget.
- Nyitva!
Sirius és Remus léptek be az ajtón komor arccal.
- Mi baj?
- Hogy mi a baj?- Sirius hangja remegett - Hogy mi a baj?
- Hermione, tudjuk hogy nem aludtál itthon. - Remus hangja is csendes volt, de az övé a csalódottságtól.
- Én nem... - Hermione felállt és közelebb lépett hozzájuk riadtan.
- HOGY FEKÜDHETTÉL LE VELE? - Sirius dühödt tekintete hátrálásra késztette a lányt.
- Én nem...
- Felesleges hazudnod, láttuk , hogy .... jártunk Harry szobájában. - Remus továbbra is nyugodt, volt mégis a hangja... a hangja olyan fájdalmas volt, Hermionénak majd megszakadt a szíve, ha arra gondolt mit képzelhet most róla.

-Tényleg nem feküdtem le Harryvel!...legalábbis abban az értelemben nem...
Kezdte nagyon szégyelni magát, kellemetlen volt erről beszélni két felnőtt gyámjával.
- Tessék? - Sirius felé kapta a fejét. - De hisz vele aludtál... ruhátlanul. - az utolsó szót utálkozva nyomta meg.
- Igen, de nem ... ért hozzám úgy...
- Szóval azt mondod szűz vagy? - Remus arcán látszott, meglepte Sirius nyerssége.
Hermione elpirult és lehajtott fejjel motyogott.
- Igen.
- Akkor ez maradjon is így! Menyaszony vagy, vésd az eszedbe! - Elővette a pálcáját hirtelen ötlettöl vezérelve. - Hogy biztosak legyünk gyere ide légy szíves!
Hermione odalépett hozzá. Sirius lassan körbe járta öt és engedte, hogy a pálcájából kiszivárgó bíbor köd körbefogja Hertmionét.

Azzal kiment a szobából. Hermione zavartan rogyott vissz az ágyára, Remus leült mellé.
- Hermione, figyelj rám. - A lány ránézett, Remus látta, hogy a szemében könnyek gyülekeznek.
- Szereted őt?
- Igen.
- Csak szereted őt vagy igazán szerlmes vagy belé?
- Azt hiszem...nem tudom. Szeretem őt, az életemet adnám érte. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá, miután elmentem innen, azt hittem meghalok. Fájt, nagyon fájt, aztán valahogy kezdett enyhülni, de sosem szűnt meg az az üresség. Aztán visszajöttem és újra felhőtlenül boldog voltam. Mióta megláttam őt az állomáson érzem, hogy képtelen lennék nélküle élni. És minden nappal egyre inkább úgy éreztem, hogy erősebb ez a vonzalom. Azt hittem, hogy csak szeretet, mint amilyet egy báty felé érez az ember, de...aztán, mikor megcsókolt...istenem az annyira más volt, annyira...tökéletes.
Remus rámosolygott, Hermione viszonozta.
- Hermione, én teljes szívemből kivánom, hogy légy boldog. Én sok éven keresztül tagadtam meg magamtól a szerelmet és most már bánom, de túl késő, hogy helyre hozzam, és nem akarom, hogy te is elkövesd ezt a hibát.
- Tudom, hogy már kezded észrevenni, ahogyan Franciaországban, úgy itt sem tökéletes az élet. Én Siriussal és Jamessel szemben már régóta látom, hogy hova tartunk. - nagyot sóhajtott. - Ezt nem szabdna elárulnom, de tudom benned megbízhatok. Ha minden jól megy nem sokára hatalmas lehetőség nyilik meg előttünk. Rengeteg tárgyalás zajlott az elmúlt néhány évben Voldemorttal. Úgy fest a dolog, hogy esélyünk van egy találkozóra.
Ugyanis az elmúlt évtizedek harca teljesen legyengítette a minisztert és minket is. Békét akar kötni, ha nem is véglegeset , de valamiféle kompromisszumot ajánl. Nem vagyunk bolondok tudjuk , hogy ez csak ürügy, hogy újra megerősödjön, de ha ravaszak vagyunk sikerülhet kijátszanunk őt és talán megdönthetjük a hatalmát míg gyenge.
Hermione nem értette mért mondta ezt most el neki, mi köze van ennek hozzá és Harryhez?
- Erről a lehetőségről a Rend is tud, s mivel James és Sirius főszerepet töltenek be nagy a felelőség a vállukon. Az emberek belefáradtak már az örökös harcba és bizonytalanságba, és egyre inkább mozgolódnak és legfőképp Jamest és Siriust okolják a változatlan helyzet miatt titokban. És ők ezt érzik, ezért feszültek, félnek.Ezért nem akarnak semmi pletykát, vagy botrányt, csak ürügyet adnának, hogy leváltsák őket. S ha kiderülne, hogy te felbontottad az eljegyzésed Harry miatt, vagy még rosszabb kiderülne , hogy a jegyességed alatt Harrynek adtad magad...nos az remek ok lenne nekik. Érted,?
Hermione bólintott.
- Remus én tényleg szerelmes vagyok, és érzem , hogy ő is szerelmes belém. Képtelen lennék Diggoryhoz menni, együtt hálni vele, miközben Harryt szeretem. Beleőrülnék, és Harry is.
- Tudom. - Magához ölelte a lányt. - A tárgyaláson egy két hét múlva fordulhat a helyzet, utána a kedvező hírek megnyugtatják őket s nem fognak rátok figyelni megnyugszanak a kedélyek. S akkor, ha úgy döntesz, segítek neked és felbonthatod az eljegyzésed és Harryvel lehetsz. Már az elején nem helyeseltem ezt az egézet, de Sirius erősködött. Nem akart rosszat, csak meg akart védeni. Diggoryékat nen bántja Voldemort, meghagyta a vagyonukat, remek életed lehetne mellete. Gondolt át azért. Akárhogy is döntesz én támogatlak. - Remus felállt az ágyról.
- Remus csak még valamit.
- Igen?
- Sirius meg honnan az ördögből tud ilyen varázslatokat?
Remus arcán huncut vigyor jelent meg.
- A nagynénje alkalmazta mindig a lányain, s ő elleste a trükköt. A Black család , hogy is mondam, sosem vetette meg az élvezetet, úgyhogy nem volt alaptalan a félelem.
Még egy biztató mosolyt küldött felé, majd kiment a szobából.





Hermione belépett a fürdőszobába, és megnyitotta a kád csapját. Abból először jég hideg víz tört elő, mely lassan langyosra, s végül forróra váltott. Vetkőzni kezdett, majd beleereszkedett az illatos fehér habbal borított vízbe. Lemerült egy pillanatra, élvezve, hogy a forróság elviszi minden baját. Aztán egy furcsa kattanást hallott. Följött a felszínre és szembe találta magát, az ajtóban álló Harryvel.
- Mit keresel te itt? - sikkantott fel.
A fiú még mindig liheget, és az ajtónak szorította a fülét.
- Mond, Sirius sosem megy el itthonról? - Fordult felé, most már vigyorogva.
- Csodálkozol? Mikor gyanús alakok szökdösnek be a házába, miközben az egyetlen kislány meztelenül van! - mondta tettetett felháborodással a hangjában.
- Szóval én gyanús alak vagyok. - nevette, miközben leült a kádszélére.
- Megőrültél?! - Húzódott el tőle. - Védőátkot szórt rám, nem akarja, hogy megismétlődjön, a tegnapi dolog... - magyarázta.
- És te el is hitted? - mosolyogta. - Csak trükk, hogy megijesszen! - s előre hajolt, hogy megcsókolja, de Hermione félre hajolt.
- És mi van, ha nem? Nem akarok elmenni innen újra.
- Nem is kell. Elszökünk, el innen messzire. Kettesben.
- Ígéred? - Nézett rá komolyan.
- Komolyan! - suttogta és végre megcsókolta, elvigyorodott.
- Mondtam én, hogy nincs se... - kezdte, de akkor hangos ajtócsapódás hallatszott. Harry keze megcsúszott a kádon, és belezuhant a vízbe. A víz egy jókora része kiloccsant a padlóra, miközben a fiú újra felbukkant a felszínre, Hermione elnevette magát, amint meglátta az arcát.
- Jól vagy? - hallatszott Sirius hangja.
- Igen! - kiabált ki.
- Bemehetnék? - kérdezte, úgy tűnt nem elégszik meg ennyivel.
Hermione előredőlt és lenyomta Harryt a víz alá.
- Persze! - felelte végül.
Az ajtó nyílt és belépett rajta a férfi, tekintetével végig jártatva minden gyanús zugon. Benézett az ajtó mögé, a csap alá, de még a szennyestartóba is. Majd megállt Hermione fölött.
- Mintha zajt hallottam volna.
- Igen? Én nem hallottam semmit. - Próbált a lehető legártatlanabb képet vágni. Sirius még vetett egy utolsó gyanakvó pillantást a vízre majd az ajtó felé fordult. De ekkor Hermione hirtelen felnevetett, hátra fordult és kérdőn nézett rá.
- Csak...csak eszembe jutott valami - mondta, alig tudta elfojtani vigyorát. Végül a férfi kifordult, és becsukta maga mögött az ajtót. Abban a pillanatban Harry feljött a felszínre levegőért kapkodva.
- Azt..hittem...megfull..ladok.
- Látod. Mondtam, hogy nem hazudott! - suttogta és lefröcskölte a fiút.
Mindketten elnevették magukat.
- Jobb lesz, ha mész, mielőtt még lebukunk.
- Addig ugyan nem, míg meg nem kapom, amiért jöttem! - vigyorogta és előrébb kúszott a kádban.
- Azt ugyan nem!- nevette - Menj...ha lebukunk.... - kitartotta a kezét, hogy eltartsa magától Harryt.
- Ne légy ünneprontó! Ha már ennyit kockáztattam...
- Neked csak ezen jár az eszed...? - Újra lefröcskölte. Harry nagy nehezen kikászálódott a kádból. A ruhájából és a hajából csöpögött a víz, a Hermione újra elnevette magát, a hangja csilingelt. A fiú is elmosolyodott, és egy törölközőért nyúlt, majd ártatlan képpel a lány felé nyújtotta.
Az elmosolyodott.
- Hé! - A fiú közelebb lépett és a kezébe adta.
- Úgy tűnik ma nincs szerencsém! - sóhajtott színpadiasan és elfordult, szembe a tükörrel.
Hermione gyanútlanul kikászálódott a kádból, és szárítkozni kezdett.




Miután Harry kimászott az ablakán és haza indult, Hermione lement reggelizni.
Sirius a konyhában olvasta az újságot egy csésze tea társaságában, Remus pedig pirítost sütött.
Lehuppant vele szemben a székre. Sirius ránézett és letette az újságot.
- Levelet írtam Amos Diggorynak - Hermione jókedve rögvest lelankadt. - Azt mondja épp Angliában vannak és szívesen ellátogatna hozzánk. Meg is beszéltünk , egy hét múlva szombaton , Szentivánéjjelén jönnek és még részst vehetnek az ünnepségen is.
Hermione szíve nehéz lett. El kell mondania Harrynek. Most már nem kerülheti el.

A lány szépen komótosan felöltözött és azt mondta Ginnyvel megy sétálni. S ez félig meddig igazi is volt. Ginnynek üzent , hogy segítsen neki. A lány pontosan meg is jelent az ajtóban, Siriusnak nem volt oka kételkedni.
Elsétáltak látótávolságon kívül, s a megbeszélt ponton találkoztak Harryvel és a többi fiúval. Gondolták egy ilyen szép délutánt nem akarnak elpocsékolni és kimentek kviddicsezni.
A délután kellemesen telt, csak egy valmi hiányzott. Harry érintése. Tanultak az esetből s kerültek minden fizikai kontaktust. De a szenvedélyes pillantások sokat mondók voltak. Ginny rögtön észrevette s mindentudó mosllyal leste barátnőjét és Harryt. A többi fiú is tudat alatt érzékelte, hogy valami furcsa dolog folyik itt, amiről ők nem tudnak. Seamus és Harry nem beszéltek a kis incidensről azóta sem, de elnéztek egymás mellet. s Seamus inkább Ginnynek szentelte a filgyelmét.

Hermione azonban nem tudta kiverni a fejéből a tényt, hogy el kel mondani Harrynek az igazat, s azzal megkockáztatnia a szakítást. De tudta Harry megérdemli, hogy tudja az igazat, s azt hogy mit vállal, ha folytatják a románcukat.

Mikor sötéteskor ki ki elindult haza felé. Harry felajánlotta. hogy haza kírséri. Némán ballagtak csak egymás mellet egy ideig.
- Harry?
- Igen?
- Van valami, amit el kellet volna mondanom.
Harry megtorpant. Ez már rosszul kezdődik.
- Hallgatlak.
- Mielőtt idejöttem volna....A Bauxbatonsban, mikor egy lány búcsút int az iskolának, a jövője meg van alapozva. Évenként bálokat szerveznek, s meghívnak...fiatal varázslókat - a megfontolt szavai egyre gyanakvóbbá tették Harryt - és a tanítok azon ügyködnek, hogy összeismertessenek valmelyik rangodhoz illő fiúval... - Harry szíve hirtlen ólom súlyú lett. Rangjához illő fiúval. Vajon ő nem volt Hermione rangjához illő eléggé? - hogy aztán a suli végeztével előnyösen házasodhass...
Ez kezd nagyon gyanús lenni...Harry szíve kezdett hevesebben verni..talán van egy fiú franciaországban, akibe szerelmes volt...vagy talán még most is az?

- Volt ott egy fiú... - Harry nyelt egy hatalmasat - Cedic Diggory. Sirius és a fiú apja egyességet kötöttek és a belegyezésem nélkül eljegyeztek vele.
Harry azt hitte menten elájul.
- Ugye azóta felbontottátok az eljegyzést? - a lélegzete akadozott és előre félt a választól.
Hermione nemet intett a fejével és az ajkába harapot.
- Menyasszony vagy?
Hermione bólintott és kétségbe esetten várta a reakcióját .
Talán lassaban kelett volna adagolnia dolgok. A jelek szerint teljesen kiakaszotta Harryt.

- Harry?
- Menyasszony vagy?
- Harry ...
- És ezt mi a fenéjért nem tudtad elmondani előbb?- Harry hangjából düh érződött, amit egyre nehezebben tudott kontrolálni.
- Annyira el voltam foglalva kettőnkel ...sok minden változott...megfeledkeztem róla teljesen...
Harry elfordult tőle és haza felé indult. Hermione követte és próbálta utolérni, közben beszélt hozzá.
- Harry én szeretlek, és amint lehet felbontom az eljegyzést...én ...
Harry megtorpant és megfordult.
- Hermione ez nem olyan dolog amit az ember csak úgy megtehet! Hogy voltál képes...?!
Nem fejezte be a mondatot ha nem folytatta utját haza felé. Hermione csak állt ott és érezte menten meghasad a szíve.

Nem tudott mást tenni, meg kellet várnia amig Harry megbékél.





Egy hét telt el, s Harry nem próbált kapcsolatba lépni vele. Hermione kezdett egyre kétségbe esettebb lenni. Mi van, ha nem békél meg egyáltalán?
ráadásul az a bizonyos szombat is túl hamar jött el, s már csak pár óra volt hátra Diggory család megérkezéséig.
Már rég elkészült felvette a Sirius által csinosnak ítélt ruhadarabot és az ágyán hanyatt fekve várt.

Mikor megszólalt a csengő nagy nehezen feltápászkodott. Lefelé menet hallotta, ahogy Sirius betessékeli a vendégeket. Mikor leért, a nappaliban ültek már, s belépve mind rászegezték a tekintetüket.

Az ifjú Diggory felállt és kedvesen mosolyogva egy könnyed csókkal üdvözölte, amit Hermione döbbenten fogadott. A fiú apja a lány döbenetét szűzies ártatlanságnak tudta be és jót nevetett rajta.
- Sajnos a feleségem nem tarhatott velük betegsége miatt.
- Ezt sajnálatttal hallom. Jobbulást kivánunk neki.
Remus próbálta még egy ideig terelni a témát Hermione és Cedric közelgő esküvőjéről, de a fiú apja folyton visszakanyarodott. Úgy tűnt ez az egy dolog érdekli csak.
Közben Sirius és Remus nem kis meglepődéssel konstatálták az ifjú Diggory leplezetlen közeledését Hermione felé.
Cedric követte Hermionét bárhova is ment, mint egy hűséges kiskutya, és minden alkalmat kihasznált, hogy a lányhoz érhessen.
A lány nem tudott menekülni sehova, s kezdte nagyon frusztrálni a fiú.
Udvarias volt és előzékeny, de volt benne egy jó adag híúság is.
Ódákat zengett a kviddics tudásáról és az iskolai eredményeiről. Hermione halálra unta magát, de nem tehetett semmit.

Aztán elérkezett az este, s Hermione reménykedett benne, hogy a bálon találkozhat Harryvel és talán jegyesét is lerázhatja a tömegben.

Magára öltötte a kedvenc báli ruháját, sötét türkiz szinűt és egy fehér kardigánt terített a vállára.
Kicsinek imádta ezt az ünnepet. Ilyenkor a tűndéreket, manókat ünnepelték, a természet láthatatlan lényeit. Az egész várost virágokkak díszítették és egész hajnalig táncolhattak. Mindenki jókedvű volt és mosolygott, s ő Harryvel elbújtak egy kis zugba és édességet majszoltak, majd különböző rosszaságokkal zaklatták a felnőtteket.


Diggoryék egy közeli fogadóban szálltak meg s pontban nyolckor találkoztak velük a város főterén. Az ifjú Diggory azonnal felkérte egy táncra a lányt.

A téren egy nagy emelvényt állítottak fel, ahol táncolni lehetett, és egy kicsit a zenekarnak akik vidám gyors számokat játszottak. Körben kis bódék álltak forralt bort és mézes, aszalt gyümölcsött árultak. Mig az ijú pár táncolt Sirius és Amos beszélgettek. Remus pár percen belül meglátta, Jamest és Lilyt a táncolok között, s összeszorult a gyomra.
Harry sem lehetett messze.


Lily felhőtlenül boldognak érezte magát, a mai napon volt a tizenhetedik házasági évfordulójuk s James úgy bánt vele, mint egy hercegnővel. Beterítette virágokkal a házat és a háloszobát, reggelit csinált és az ágyhoz szervirozta. Úgy viselkedett, mint egy szerelmes tinédszer...

Ép elmosolyodott egy régi emléken, mikor megpillantotta Hermionét egy magas idegen fiúva táncoloni.
Szóval ő lehet az a Digory fiú, a lány jegyese. S kezdeti dühe a lány iránt párologni lártszott, mikor meglátta az arcát. Fáradtnak tűnt és a mosolya eröltetetnek.

Hermione biccentett egyet Lilynek és Jamesnek, mikor meglátta őket. Azt várta, hogy mérgesek leszenek, s keresztül néznek majd rajta...James így is tett, de Lily biztatón rámosolygott. Ettől kicsit megnyugodott, de ez nem tartott soká.

A következő szám egy lassú romantikus szám volt. Jegyese rögvest kihasználta, hogy magához húzhatja és szinte majd megfojototta ölelésével.
Érezte, ahogy a fiú beleszagol a hajába és megcsókolja a nyakát, undorodott tőle. Ijedt szemekkel kereste Remust, hogy segísten neki, de nem ő volt az akit először megpillantott, hanem Harry.

Lent állt és az egyik bódé falának támaszkodott, kezében egy üveg itallal, s szemében eszeveszett sötét féltékenység. Őt nézte miközben kortyolgatta az italát. Érezte a dühöt, szinte libabőrös lett tőle.
Le akart menni a parkettről de Diggory szorította, a sírás környékezte már. Végül Cedric eleresztette, s Hermione elrohant.
Haza akart futni, mikor Sirius elkapta karját.
- Mi a fenét művelsz?
- Nem bírom tovább! El kel..
Kitépte a kezét a férfi szorításából és tovább ment.
Alig haladt pár métert, mikor a sötétből kinyűlt egy kéz és berántotta őt egy bódé mögé, majd megcsókolta.
Nem látott semmit sötétben, de a csókról azonnal felismerte őt.
Harry szenvedélyesen taszitotta neki a falnak s csókolta, csókolta úgy ahogy még soha. Hermion csak remegett a karjai közt, azt hitte menten elveszik. Átkarolta a fiiú nyakát és még közelebb húzta.


Sirius látta, mikor valaki megragadta Hermionét, s a sipoló hang a fülében, a felvillanó képek a fejében nem hagyott kétséget affelől, hogy ki az illető.
Épp elindult feléjük, mikor Cedric bukkant fel előtte.
- Nem látta Hermionét, Mr. Black?
Sirius megtorpant.
- De azt hiszem... - Sirius elnézett a fiú melett a csókolózó párra, Cedric is értetlenül arra fordította a fejét, de mielőtt megláthatta volna őket... - Remussal elmentek venni egy frissítőt, rosszul lett ettől a melegtől.
Cedric bólintott és elindult megkeresni őket.
Sirius folytata útját a párocska felé. Azok még mindig összebújva csókoloztak a világról megfeledkezve. Sirius vére egyre csak forrt. Megragadta Harryt a karjánál és elrántotta a lányától, akkora lendülettel, hogy a fiú a fenekén landolt a porban.
Harry azonnal felállt és szemetelen módon csepett sem tűnt ijedtnek, Hermione annál inkább. Érezte a feszültséget, szinte vibrált a levegő a Hary és Sirius dühétől. Félő volt, hogy menten egymásnak ugranak.
- Hogy merészelted..? - Sirius úgy meredt Harryre, mint aki menten felfalja egészben.
- Nincs jogod megszabni, hogy mit tehetek és mit nem! - Harry hangja olyan rideg volt, hogy Hermione alig ismerte fel.
Sirius megvadult bikaként lépett Harry felé, aki elszánt tekintettel nézett rá, mikor a vigyorgó James jelent meg magával húzva Cedricet.
- Nézd kit talátam Hermione! - Arcáról lerítt, hogy átlátta a helyzetet, Cedric arcán ezzel szemben, az ellenkezője tülröződött.
Sirius újra emberi mivoltjába visszatérve, eröltetett mosollyal fordult a fiúhoz.
- Bemutatom a keresztfiamat, Mr. Potter fiát , Harry Potter.
Harry leplezetlen utálattal kezet fogot vele. Cedric gyanakodva mérte fel Harryt. Hermione pedig tovább remegett a sarokban.

- Cedric, mért nem mentek táncolni? - mondta Sirius mindeközben Harryt fikszirozta vigyorogva: megadta a kegyelem döfést.
Cedric bárgyún vigyorogva átkarolta Hermione vállát és a táncparkett felé terelte. Harry ott maradt két szigorú arcú férfival.
- Mit képzeltél? - James ragadozó madárként magasdott fia fölé.
- Nem érdekel! Szeretem őt, szükségem van rá, akár tetszik akár nem! Nem tilthatok el tőle! - Minden egyes szót kihangsúlyozott, s kihívóan meredt apja szemébe. James neki taszította a falnak.
- A fiam vagy, és azt teszed, amit mondok neked! Hagyd békén Hermionét, ha még egyszer együtt találunk titeket felküldelek Londonba, Dumbledore-hoz, hogy sorozzon be Perselus Pirtonhoz. Ő majd tesz róla, hogy tanulj egy kis önfegyelmet!
Elengedte Harryt, majd elviharzot a helyszínről Siriussal nyomában.


Harry maga elé bámult, miközben vissza sétált az egyik bódéhoz, és vett még egy üveg Lángnyelv Wiskyt. Lehajtotta mindet, miközben Hermionét és Cedriket bámulta tánc közben. Hermione nézte őt, s a szemében könnyek ültek, segítségért könyörgött.
Lily Jamessel táncolt miközben a férje fiát tartotta szemmel.
Harry hirtelen ötlettől vezérelve, némileg alkoholos mámorban felsétált a parkettra, s egy táncra felkérte Hermionét.

A lány arca azonal felderült s vigaszt kerseve Harryhez simult. Cedric az emelvény széléről nézte őket . Nem tetszett neki. Túl közel álltak egymástól, szemérmetlenül közel.
Harry átkarolta, s bár a zenekar gyos számot játszott ők meghitten lassúztak. A fiú Hermione feje felett kihívóan meredt apja szemébe, tudta nem tehet semmit ellene. James arcán látszott a kín, tehetelen volt.

Már vagy egy órája táncoltak. Cedricnek kezdett elege lenni, sértette a büszkeségét, hogy ifjú jegyese azzal a suhanccal összebújva táncol.
Odalépett hát hozzájuk.
- Visszakaphatom a jegyesemet? - bár mosolygott a szemein látszott, hogy korán sem olyan nyugodt, mint mutatja.
Megálltak, de Harry nem válaszolt, csak szembe fordult a fiúval. Hermione mellé állt, s megfogta a karját.
- Csak még egy táncot, kérlek. Utána a tied vagyok, ígérem. - Hermione mosolyt eröltetett az arcára.
- Nem, elég volt! Már vagy egy órája táncoltok. Van fogalmad róla milyen megalázó ez nekem?
Megragadta Hermione karját és magához rántotta , majd vadul táncolni kezdett vele. Hermione el akarta lökni, de ő nem eresztette.
Harry felé lépett, de James egy pillantásával megállította.
Hermione most már nyiltan hullata könnyeit. Harry pedig majd' megőrült a féltékenységtől, és a haragtól.


Aztán Cedric lerángatta a lányt az emelvényről, s az egyik sötét zug felé vezette, Harry némán elindult utánuk, míg James hiába intett nemet a fejével.
Odaérve ugyan az a látvány fogadta, ami nem sokkal ezelőtt Siriust fogadthatta, de most nem ő csókolta a lányt, hanem Cedric.

Harry agya elborult és érezte, hogy az alkoholtól még inkább felszökik a dühe, megindult feléjük s ugyan azzal a mozdulattal, mint Sirius, lehúzta a földre Diggoryt. A fiú felpattant és felé ütött egyet, de Harry kitért.
Cedric neki ugrott és kigurultak a sötétből.
Siriusék rögvest odarohantak.
A zene abba maradt s mindenki a két fiú verekedését figyelte. Harry a földön fekvő Cedricen ült és ütötte vágta, ahol érte. Aztán James felhúzta és elrángatta őt onnan. Mr. Diggory és Remus felhúzta a földről Cedricet, akin látszott, hogy nem volt hozzá szokva fizikai küzdelemhez.

Sirius karon ragadta Hermionét és haza indultak, a konyhába lépve Hermione hallotta a Potter házból kiszűrődő kiabálást...

- MEGTILTOTTAM! FELFOGTAD EGYÁLTALÁN? - James ordított, életében nem volt még ennyire dühös. Érezte a Harryből áradó alkohol szakot, és ez csak még inkább felbőszítette.
- TESZEK RÁ MIT MONDTÁL! SZERETEM ŐT, KELL NEKEM! SZÜKSÉGEM VAN RÁ ÉS NEM TEHETTEK SEMMIT! ELSZÖKÜNK HA KELL , DE EGYÜTT LESZÜK!
- SZÖKJETEK MEG GYERÜNK ! REMEK ÖTLET HALLJATOK ÉHEN AZ UTCÁN, ÖLESSÉTEK MEG MAGATOKAT HALÁLFALÓKKAL. IGEN EZ ÁM A ROMANTIKUS KALAND!
- MIT ÉRDEKEL! HA NEM ŐK , MAJD TI TESZITEK A ZSARNOKOSKODÁSOTOKKAL. TE ÉS SIRIUS SEMMIVEL SEM VAGYTOK JOBBAK MINT A HALÁLF...


CSATT.


Lily sikoltott egyett.
James soha nem ütötte még meg a fiát.
Döbbenten tartotta még most is magasba a kezét. Csak bámulta Harry arcán a saját kézlenyomatát, mely vörösen izzodt. Harry neki tántorodott az asztalnak, s a szeme villámokat szórt. Lily megrettenve figyelte apa és fia szemébe gyúló féktelen indulatot.